Revel Concerta2

The Revel Concerta2 Surround package has been awarded Five Stars by “Audio and Vision Online” in the October 2016 issue.

Gyökeresen megújultak a Revel megfizethető szériájaként ismert Concerta hangfalak, és azok a tulajdonságok, melyek az elődnél még kompromisszumként voltak jelen, megszűntek. Most, hogy kipróbáltuk az újoncokat házimozi felállásban, belátjuk, hogy az amerikaiak semmit sem bíztak a véletlenre!

Elérkezett az idő

A széles közönséget célzó gyártók esetében megszoktuk, hogy néhány évente mutatnak valamilyen újítást, melyek nem feltétlenül jelentenek földrengető reformokat, egyszerűen csak fenn kell tartani a frissesség érzetét, lépni arra, amerre mások is igyekeznek. A másik, mondhatni exkluzív oldalról nézve viszont nem siet senki sehova. Az audiofil nevek gyakran megesik, hogy 5-7 évig nem nyúlnak termékeikhez, hiszen csak akkor eszközölnek újítást, ha tényleg az elődöt meghaladó képességeket sikerül elérniük, és mindennek közzétételéhez megéri átszabniuk a gyártósort.

Az első Concerta széria 11 évvel ezelőtt debütált, azóta sokat változott az általa képviselt kategória. A technológiai fejlődés nem csak az akusztikai, hanem az esztétikai jellemzőkre is rányomta a bélyegét. Utóbbi alatt értjük, hogy ma már nem csak a drága hangfalak szépek. Az első Concerta modellek fő kompromisszuma a túlzottan puritán dizájn volt. Hangfalaknak készültek, tehát a fejlesztők a technológiára, és nem a vizualitásra összpontosítottak. Mostanra belátták, hogy a tudomány önmagában kevés. Nem mintha lustálkodtak volna.

Mögöttes technológia

A lentebb olvasható technikai magyarázat részben Mark Glazer közleménye alapján készült. A Revel mérnökének teljes, aprólékosan kifejtett dokumentációja ide kattintva is elolvasható angol nyelven. Most pedig rágjuk át magunkat gyorsan az újdonságokon!

Komoly szakemberek és financiális erőforrások rejtőznek a Revel kutatólaborja mögött. A Harman Luxury Audio márkacsoport részeként olyan testvérmárkákkal büszkélkedhet, mint a JBL Synthesis, Mark Levinson, és Lexicon. Így ha kutatásra kerül sor, masszív adathalmaz és mondhatni ideális környezet áll a fejlesztők rendelkezésére. Említésre méltó például a mai napig egyedinek számító helyiség, melyben kettős vakteszteléssel vizsgálják a Revel saját hangfalait, összemérve más gyártóktól származó, sok esetben drágább vetélytársakkal. Emellett objektív folyamatok, számítógépes mérések is zajlanak. A hangszórók finomhangolása Klippel analízis használatával történik. Utóbbi segített megmutatni a mérnököknek azt is, hogy a tekercstest miként reagál a mágneses fluxusra. Az általuk ideálisnak gondolt felépítés például aszimmetrikus torzítást eredményezett, ezért megtoldották a hangszóró mágnes végében lévő pólust, így a membrán előre és hátra is ugyanannyit mozog.

Az új formaterv egyértelműen szembetűnő. A dobozok MDF-ből készültek, ívelt, belső állóhullámokat elnyelő oldallemezüket a Kerf technika elvén alakították ki. Utóbbi lényege, hogy szűk réseket hasítanak a lemezbe, mely ezáltal bizonyos pontig hajlítható. A széles körben alkalmazott, V-alakú bevágással ellentétben a Concerta2 metszetében egyenes hézagok találhatók. A görbített síkot egy hozzáadott, belső rostlemezzel erősítették meg, illetve a dobozokban további, 1,5 cm vastag MDF merevítő elemeket helyeztek el merőlegesen, a rezgések csillapítása érdekében.

A Concerta2 széria magassugárzója is lényeges újításokat kapott. Az új motor működési alapja és felépítése jórészt a nagyobb, Performa és Ultima modellekből származik. A mellékelt képen megfigyelhető az alumínium dóm mögött kialakított, szokásosnál nagyobb üreg. Ez a kis kamra, és az általa létrehozott szellőzési képesség segített abban, hogy a mechanikus rezgéseket a szokásos 1,5 kHz helyett 800 Hz-ig tudják leszorítani. Az ekképp redukált rezonancia segítségével alacsonyabb pontra helyezhető és folyamatosabbá tehető a közép/magas keresztváltási frekvenciapont, és könnyebben vezérelhető a komplett rendszer.

Az enyhén ívelt hullámvezető tölcsér látszólag egyszerű dizájnelem, valójában akusztikai "mankóként" funkcionál, és több feladatot lát el. Egyrészt segít a magassugárzónak a mélyközép membránokkal azonos irányítottságot létrehozni (különböző átmérőjük miatt más szórást produkálnak a hangszórók). Ennek pozitív hatását már a Performa3 F206 és F208 hangfalak tesztelésekor is érzékeltük. Másrészt felerősíti a jelszintet, jellemzően 3-7 dB mértékben a keresztváltási szakaszon és afölött is. A Concerta2 mélyközép hangszórója az előző generációhoz hasonlóan mikro-keramikus kompozit (MCC) anyagból készült. Két kerámiaréteg közép alumíniumot helyeztek, viszont mivel máshogy halad át a hangsebesség ezeken az anyagokon, további csillapítással egészítették ki őket. A basszreflex nyílás sem csak egy közönséges, henger alakú cső. Belső és külső oldala is tölcsérszerűen elhajlik, annak érdekében, hogy a légörvények ne keltsenek mellékzajokat.

A fejlesztők egyik fő célja volt az is, hogy a Concerta2 olcsóbb, alacsony teljesítményű erősítőkkel is könnyen hajtható legyen. Hogy ezt költséghatékonyan tudják megoldani, a középsugárzó osztozik a basszus hangszórók útján, átmérője is azonos. Saját szabadalmú, új tervezésű keresztváltó osztja szét a jelet az két alsó és a felső mély/közép membrán számára, miközben ezek magas impedanciájából előnyt merít a rendszer.

A fentebb felsorolt technikai fortélyokat nem csak azért alkalmazták, hogy hétköznapi nyelven, szépen szóljanak a Concerta2 hangfalak. Ez az erős középkategória, és rengeteg kellemesnek mondható karakterű dobozt találni ebben az ármezőnyben. Mark Glazer dokumentációjának végigolvasása után a lényeget leszűrve azt mondhatnánk, az volt a céljuk, hogy a Concerta2 ne úgy szóljon, mint egy hangfal. Egyszerre szorították le a költségeket, és igyekeztek kiiktatni azokat a hibákat illetve mellékjelenségeket, amik egy hangdoboznak úgymond karaktert adnak. Utóbbi alatt olyan alapvető sajátosságokra gondolunk, mint például az alumínium magassugárzók hangjának fényességére, vagy a reflexes rendszerek tipikusan izmos löketeire. Ezeket egyesek kedvelik, mások nem. Akár pozitív, akár negatív e jellemzők megmutatkozása, mindkét esetben tény, hogy a hangfalra hívják fel a figyelmünket, és nem a közvetítendő jelre. Mindezt illusztrálják a dokumentációban lévő, süketszobai mérési görbék is, melyek az árkategóriát figyelembe véve jónak mondhatók.

Szemügyre vétel

A külső felület autóipari minőségű lakkozást kapott, így Kevin Voecks csapata nem csak hangtechnikát, hanem egyúttal szobadíszt is kreált. A Concerta2 megtestesíti a modernkori hangfal fogalmát, letisztult, elegáns és időtlen, mint egy szobor. A takaróselyem mágnesesen rögzíthető, a kosárperemeket rögzítő csavarfejeket elrejtették, így mindössze az apró, krómos csillogású márkafeliratok tarkítják az előlapokat. Fekete vagy fehér szín közül választhatnak a vásárlók, faerezetes opció sajnos nincs, ahogy manapság megszokhattuk.

Először a frontokat vettük közelebbről szemügyre. Mi az F36 típusú dobozokkal találkoztunk, de létezik eggyel kisebb, F35 nevű kistestvér is, mely szintén háromutas, csak nem 16,5, hanem 13,3 centis mélyközép hangszórókat tartalmaz. Mi a lakk fekete verzióval szemeztünk, mely ennek és 112 cm magasságának köszönhetően monumentális, ugyanakkor elegáns látványt keltett. A gyártó 30-200 W teljesítményű erősítőt ajánl hozzá, a papíron közölt 91 dB érzékenység nagyon jónak mondható.

A Concerta2 C25 centersugárzót kicsomagolva először még nem tudtuk azt komolyan venni, ismerve masszív, háromutas elődjét. Becsavarozható gumitalpakat mellékeltek hozzá, melyekkel valamennyire a dőlésszögén is állíthattunk. Az F36 frontok között megszeppenve álló C25 kicsit alulméretezettnek tűnt, persze a kis méret, mint korábbi hangfal tesztjeink során annyiszor bebizonyosodott, sokszor csalóka lehet.

Pozitívumként könyveltük el a center zárt kialakítását, mivel így alacsony frekvenciás gerjedés veszélye nélkül helyezhető el kevésbé optimális helyekre, mint a hozzá tervezett és külön megvásárolható állvány.

Az S16 háttérsugárzó ugyancsak zárt. Hozzátartozik, hogy a Revel fejlesztői univerzális modellnek szánták, tehát igény esetén frontként is használható. Lapos profiljának köszönhetően egyáltalán nem domináns, ugyanakkor érdekes módon, doboza oldalirányba kinyúlik, mintha dipól háttérsugárzó látszatát akarná kelteni. Könnyen lehet, hogy ezzel a geometriai hízlalással tudtak optimális frekvencia-átviteli görbét elérni a fejlesztők, mivel az S16 is zárt doboz, kifejezetten falra akasztva javasolt használni.

Mindegyik hangsugárzóra egy érpáras kábelt fogadó, banándugó kompatibilis aljzat került, ahogy a kategóriától elvárható, fém szorítófejjel. A frontsugárzók aljára gyárilag masszív gumikorongokat szereltek, melyeket igény esetén kicserélhetünk az ugyancsak mellékelt tüskékre. A háttérsugárzó hátulján vékony árok húzódik végig, melyben a kábel vezethető végig. Ezzel nagyjából fel is soroltuk az extrákat. Most pedig térjünk a lényegre!

A teszt

A Házimozi Stúdió egyik bemutató szobájában végeztük a meghallgatást melyben a Concerta2 hangfalak érkezésük napját követő, 48 órás folyamatos IsoTek Rejuvenation CD járatásban részesültek. Meghallgattunk különféle zenei és filmes jeleneteket, ezt követően egy héttel később megismételtük látogatásunkat. Utóbbi során már teljesen bejáratódtak a hangfalak, bár első alkalommal sem tűntek nyersnek.

A hangfalszettet Arcam házimozi erősítő hajtotta, forráseszköznek pedig egy Arcam UDP411 volt bekötve. A basszusok keltéséről két REL T/9i aktív mélyláda gondoskodott, az elektromos jel közvetítését illetve szűrését pedig IsoTek EVO3 Sirius elosztó, és EVO3 Premier kábel végezte. A frontsugárzók a gyárilag felszerelt gumitalpukon álltak, a vastag padlószőnyeg és a dobozok közé gránitlapok kerültek.

A háttérsugárzókat a szoba adottságaihoz és a házimozis elhelyezési sztenderdhez megfelelően helyezték el, kicsivel az ülőhelyünk mögé, kb. 2 méter magasságba. A rendszert gyengéd, közepes és intenzív hangerővel is kipróbáltuk.

Hangminőség (sztereó)

Többek között Oscar Peterson Trio - We Get Request c. albumába is belefüleltünk, mely több mint 50 éves korát meghazudtoló minőségű. A seprű gyorsan és könnyedén csiszolgatta a hangszer bőrét, a lábdob gyorsan jött és ment. Hamar feltűnt, hogy az F36 állódobozok kellően mélyre leszállítják a nagybőgőt. Bőséges basszus segített abban, hogy érezzük a hatalmas fatest búgását, viszont tűntek túl soknak, dominánsnak sem az alsó frekvenciák. A két hangfal levegős, de nem túl száraz dinamikával szólaltatta meg a triót. A középre pozícionált zongora határozottan velünk szemben állt, mintha a centersugárzó is szólt volna, már-már terpeszkedő jelenlét érzettel, erősen összekapcsolva az F36-okat. A magassugárzó egyáltalán nem keltette az alumíniumra jellemző hidegséget. Saját fülünkkel nem tudtunk elkapni felesleges színezésre utaló nyomokat. A cintányérok nem voltak fátyolosak, de ércesek sem, egyszerűen csak higgadtan ábrázolták őket a hangsugárzók, a tényleges síkjuknál kicsivel hátrébb. A Performákhoz képest hasonló, csak gyengédebb felső frekvenciás leközlést kaptunk. Továbbiakban nem akarjuk mindenáron drágább rokonaihoz hasonlítani a Concerta2-t, csak azért hoztuk szóba, hogy érzékeltessük, tényleg többet örökölt a nagyoktól, mint az előző generáció.

Ezután komolyabb feladatot bíztunk a rendszerre, és elindítottuk 24/96 felbontásban egy Mozart (No. 25 In G Minor) darabot. A vonósok fellazultan álltak munkához, minden frissen belépő hangszert külön egységként is észre tudtunk venni. A könnyed részek játékossá, a nehezebbek pedig erősebbé tették a zenét, de nem éreztük, hogy valamelyik frekvenciasáv zavaróan kibillenne a hangsugárzók által generált, egységes mezőből. Nem volt olyan pihekönnyű és holografikus a hangszínpad, mint pl. a Performa3 F208 esetében, de rengeteg részletet becsülettel megmutatott a rendszer. A nagyobb Reveleknél tapasztalt, kísérteties dimenziókapu élménye helyett itt inkább olyan érzésünk volt, mintha egy szép festményt elemeznénk. Elmerülhettünk a részletekben, de tudtuk, hogy ez a gondosan felépített mű a hangfalak által kelt életre. Szimfonikus darabok hallgatásakor, a jazz-nótákhoz hasonló tagolt, nyugodt színpadot kaptunk, mérsékelt mozgással.

A fentiek alapján az sejthető, hogy főleg hangszeres zenéket preferál a Concerta2. Ez csak addig igaz, amíg el nem indítunk valamilyen vadabb műfajt, és máris kiderül, hogy a Harman kutatói által elképzelt jó hangnak minden esetben jónak kell lennie. Egy kicsit erősebb ütemre épülő elektronikus felvétellel (Parov Stelar - Hit Me Like a Drum) éreztették velünk a frontsugárzók, hogy az aktuális (kb. 60 %-os) terhelésnél sokkal többet is bírnak, így aztán feljebb merészkedtünk. Nagy hangerőn sem hajlott el semmilyen irányba a karakterük. Finom, mégis brutális basszusok keletkeztek, melyek nem nyomódtak rá az összképre, a könnyed lazaság nem szűnt meg. A nagy terhelésen bekövetkező derűs, friss reakció árulta el leginkább a Revel fejlesztőinek szakértelmét. Leszögezzük, az F36 nem tipikus diszkós hangfal. De ha kicsit tombolni akarunk, akkor nem fog abban hátráltatni. Mondjuk úgy, hogy vadulni is képes, a maga elegáns módján.

Hangminőség (házimozi)

A Házimozi Stúdió referencia gyűjteményéből csemegézve olyan filmjeleneteket indítottunk el, amelyeket a bemutatóterem látogatói is megtekinthetnek. Így egyeseknek ismerős lehet (vagy lesz, ha beugrik egy demóra) például a 2 Guns c. film helikopteres-lövöldözős, autó felrobbantós része. Ekkor derült ki, hogy a térábrázolás után a dinamika a Concerta2 fő erőssége. Az akciójelenetek említett jellegzetes motívumait és az intenzív zenei aláfestést keményen adta elő, de nem harsányan. Próbáltak diszkréten viselkedni, de intenzív terheléstől hamar fellelkesültek, ez persze a mozihatást tekintve előnyükké vált. A center- és a két frontsugárzó kötelességtudóan összedolgozott, még véletlenül sem akartak szétválni egymástól. Az LCR csatornákat egy nagy blokkba tömörülve kaptuk meg, melyből a madárcsicsergés, Denzel Washington lépéseinek hangja a fűcsomókon és a repülő kulcscsomó csilingelése egyaránt kihallatszott.

Az Captain America: The Winter Soldier egyik jelenetében látványos hajsza folyik a terepjárónak álcázott tankban rekedt Samuel L. Jackson ellen. Itt újfent említésre méltó testességet nyújtott a centersugárzó. Vízszintes és függőleges szórása is meggyőzött minket, a párbeszédhangokat szépen kiemelte és zárt kialakítása ellenére egyáltalán nem volt basszus-hiányos a dialóg. Az állódobozok 50-60 %-os terhelésen is sok dinamikus hangeffektet erőteljesen szólaltattak meg és ugyanolyan hézagmentesen összeértek egymással, mint nagy jelszinten. Az ütköző autóktól a gépjármű ablakát klopfoló, hidraulikus faltörő kos robajáig igyekeztek minden agresszív hanghatást érzékeltetni.

Az ügyesen szórt magas frekvenciák és a kordában tartott görbe eredményeként a The Book of Eli utcai tűzharc jelenete egyszerre volt brutális és realisztikus. Az ide-oda átlósan száguldozó puska- és pisztolygolyók megállás nélkül hasogatták a szoba légterét, és sokszor abba az irányba rántották a kamerát is, amerre mi ösztönösen elhajoltunk volna. A lövedékek hideg, metsző jellege mellett a kíméletlen basszusok sem maradtak el. Utóbbiak nem kerekedtek felül a hangmezőn, viszont éreztették a lőfegyverek iszonyatos erejét. A Concerta2 durván jól terhelhető, meg se kottyan neki a nagy hangerő. Persze egy ilyen erős középkategóriásnak titulált rendszernél már elvárható, hogy stabilan üzemeljen, senki sem szeretne közel másfél millió forint elköltése után füstölve röpködő hangszórók elől hajolgatni. A jó terhelhetőség alatt értjük azt is, hogy a dinamikai határok erősebb jel hatására sem nyomódtak össze. Nem vált harsánnyá a fém hangszórókészlet, és nem keményedtek fel a basszusok. Erőlködés nélkül képes funkcionálni a Concerta2, akkor is, ha intenzív házibulira vágyunk.

A képen megjelenő fizikai tárgyak hangja akadálytalanul kirajzolódott, ezért tekintetünk sokszor automatikusan a vászonra tapadt. Zavaró hiányosságoktól, elszíneződésektől mentes produkciót nyújtottak a Concerta2 hangfalak. Érezni lehetett, hogy sokat dolgoztak a hangszórókon, mivel a végeredmény egységes, tiszta, és kellemes volt egyidejűleg. A belépő és közép kategóriában e három tényező valamelyikéről sokszor le kell mondanunk. Ez a szett azért kiemelkedő a maga nemében, mert univerzális. Egy pici melegséget néha hozzáadott a jelhez, de ez minden. Ha még kiterjedtebb felső frekvenciákra és hűvösebb, szellősebb színpad ábrázolásra vágytunk volna, megnövelt térmélységgel, akkor Performákat kellett volna fülelnünk, melyek viszont már lényeges többletkiadást jelentenek szett és erősítő tekintetében is. Sok irányba elindulhatunk a Concerta2-vel, legyen szó akár zenei és filmes stílusokról, akár terhelésről, mindig úgy fog bűvészkedni, hogy ne a gyenge oldalát lássuk, tárgyilagosan belecsap a lecsóba, és onnan kezdve nincs megállás.

Végszó

Azt gondoljuk, fentebb összefoglaltuk a lényeget. A Revel Concerta2 sok tekintetben elérte, és lefedettség/hangszínpad stabilitás terén túl is teljesítette azt, amit ebben a kategóriában el lehet várni, köszönhetően nagyobb testvéreitől örökölt tulajdonságainak. Kapunk bőséges dinamikát, tisztaságot, szórást, stabilitást, és esztétikus külsőt is. Nagy terhelhetősége ellenére nem is olyan energiaéhes ez a hangfalszett, és igyekszik simulékonyan, semlegesen kezelni az információt miközben mégis élvezhető az eredmény. Javasoljuk meghallgatását azoknak, akik a következő évtizedekre univerzális hangot szeretnének otthonra, modern, letisztult külsőbe zárva. Határozottan ajánlott vétel.

Read the full review here: Audio & Vision Online